A ruha ami bentről jön
April 25, 2009
Nincs kategorizálva | 1 hozzászólás
Márton Adélra a Szent György Napok kézműves vásárában lődörögve bukkantunk, ahol jelenleg is tombol minden, ami kézi, mű, bőr, len, etno, magyarosch és népiesch. Annyira, hogy már szinte tömeg.
Adél viszont az etnósnak tartott natúr anyagokon próbál valami személyesebbet elkövetni, és ami nem tetszik neki, azt “tovább teszi”. Szimpatikus minták és mondatok következnek:
Oscaros gálaruhák
February 23, 2009
Trendőr | 1 hozzászólás
A hölgyek nagy része inkább biztosra és biztonságosra ment, így öltözetek terén nem láttunk különösen egyedi vagy bátor együtteseket. A díjbeszedő Kate Winslet a megszokott Chopard ékszercsodák mellett egy sötétkék Yves Saint Laurent mellett döntött. Habár az együttesben nem találtunk semmi hibát, kifejezetten eredetinek sem neveznénk.
Dominánsnak számítottak a halvány árnyalatok, mint Marisa Tomei lenyűgöző Versaceje, Anne Hathaway Armani csodája, Penelope Cruz Pierre Balmain menyasszonyiruha-szerűsége és Sarah Jessica Parker övvel is ellátott Dior ruhája. Az eseményen üdítő színfolt volt a korának megfelelően rózsaszínt viselő Natalie Portman és a mályva Armani darabban feszítő Alicia Keys. Nekünk még bejött Amy Adams vörös együttese, Diane Lane klasszikus feketéje és Meryl Streep kényelmesnek tűnő Alberta Feretti gönce.
Kate Winslet
Heidi Klum idei vörös origami ruhájától hánytunk, míg a még zöldfülű Freida Pinto az idén először lépett félre a kék John Galliano darabbal. Angeline Jolie fekete ruhájával és zöld ékszereivel amúgy nem lett volna semmi probléma, csak már meguntuk, hogy a szuper szexi amazon az ikrek születése óta nem is próbál eredeti lenni.
Igazán katasztrofálisnak csak Whoopy Gooldberg leopárdmintás zsákját, és Beyoncé saját tervezésű sellőförtelmét találtuk. Így a Benjamin Buttonban szereplő Taraji P. Henson vállára nehezedett színes bőrű kolléganői becsületének megmentése.
Dorin Negrău giccsből fabrikált eleganciája
January 28, 2009
kékharisnya | 1 hozzászólás
Dorin Negrău, kolozsvári divattervező hétfő este mutatta be 2009-es tavaszi-nyári kollekcióját. A bemutató címe, mint utólag megtudtam, ChicKitch volt. A téma azonban nem teljesen jött le az egyszerű bámész népségnek, aki normálisan nem lehetett volna jelen.
A sikkesen giccsesbe már sokaknak beletörött a foguk, és – noha nem merek nagyon kritikus lenni – szerintem Negrăunak is.
Ez az egy dolog van, amihez a franciák nagyon értenek, és fájdalom, igazából csak ők értenek igazán hozzá.
A Dorin Negrău idei kollekció nem mutatott sok újat, nem dobtam meg a hátast tőle, és igazából a nyálam se cseppent, még egy picurkát sem. Habár néhány darabot titokban felpróbálnék belőle. Szigorúan a budoárban, hogy csak én röhöghessek magamon.
Az estét Monica Columbeanu jelenléte dobta fel. Megtekinthettük a hajdobálási technikáinak legújabban kifejlesztett trükkjeit, méregdrága luxusóráját, amit nemrég vásárolt az egyik luxury shown. Élőben láttuk, hogyan kell profi módon megjátszani a természetességet! Ezzel együtt a csaj teljesen szimpatikusan mosolygott a kamerába.
Negrău a két világháború közötti úrihölgyek eleganciáját és az őket körülvevő hangulatot próbálta újravarázsolni. Zenei aláfestés szintjén sikerült is, de ha a két vh. közti nők egy szál bugyiban őgyelegtek a kifutókon, megeszem az összes fodrot a ruhaujjaikról. Merthogy az volt bőven.
A kollekció alapszínei, évszakhoz nem teljesen méltó módon, a sötét szürke, fekete, ezüstös és bronzos árnyalatok, valamint a sötétlila. Ez bizonyára azért van így, mert a válság miatt a hétköznapi lények nem engedhetnek meg ilyesmit maguknak, a felső tízezer meg ebben mutat jól a vörös szőnyegen. Mindenesetre, keresztanyám beájult volna, ha meglátja a szürke ruha – bronzbarna öv kombinációt, ez az ő idejében abszolút ízléstelenségnek minősült. Hát ide jutott a világ!
Az irányvonal nagyjából illeszkedik a nemzetközi trendekhez. Selymet, taftot és pamutot variál. A letisztult szabásvonalakat buggyos ujjakkal, nagy masniszerű deformációkkal dobja fel. A ruhák nyaka egyenes vonalú, néhol magasított. Eljátszadozik a kivágásokkal, a hát rész gyakran mélyen kivágott, míg egyes darabok nyaka olyan magas, hogy a salátával együtt simán berágod. Arról nem is beszélve, hogy ez teljesen praktikus szerkó: ha meglátsz valaki számodra kellemetlent, egyszerűen behúzod a fejed a ruhádba.
Az áttetszetősség motívumát is magáévá tette a román divattitán: a hasat be, mellet ki duma régimódinak bizonyult, helyette újra a hasat ki, mellet ki és mindent ki stílus a menő – nála is.
Végül, úgy sejtem, hogy a cipőkkel akarta a giccsesen-sikkes hatást elérni, mert vagy én vagyok ódivatú (ez a valószínűbb), vagy a csávó nem tudja a színt és az alapanyagot összeegyeztetni, de a bohókás felhőkarcoló cipellők elsőre abszolút idétlennek tűntek a sejtelmesen áttetsző színek és anyagok között. A modellek síri külseje pedig még csak rátett egy lapáttal a femme fatale stílusra, ami az élénkzölddel és lilákkal ékített cipőkkel elég mulatságosan hatott. Meglehet, a 2008-as őszi-télikollekcióból maradtak meg, a sokkal szimpatikusabb BOOGIE ugyanis Miki egér motívumokat dolgozott fel.
Mindenesetre, úgy néz ki, van kiút a divatdepresszióból.
Ui. Dorin Negrau cuccokat Kolozsváron a Sora Shopping Centerben és a Samuel Micu utcában található show-room-jában vásárolhatsz. Nagyváradon a Lotus Plázában árulja termékeit.
- szöveg: Pál Edit Éva, fotó: Szabó Tünde
Handmade: Lola álomgyára
December 5, 2008
leleplező, Dácia Fashion | 1 hozzászólás
A román alteros csajok körében hódítanak a házi készítésű termékek, vagy ahogyan ők nevezik, a handmade irányzat. Több online boltot is felfedeztem, ahol dizájnerek és amatőr bütykölők remekeit lehet megvásárolni. Táskák, kötött holmik, mindenféle ruhák, lakberendezési tárgyak, és persze ékszerek. Nemsokára jön egy összeállítás arról, hogy mi mindent vehetsz a „hazai neten”, aminek nemcsak hozzáférhető ára, de személyisége is van.
Egy táskadizájner után kajtattam, amikor felfedeztem Lolát, és rögtön beleszerettem a tehénkékkel, félbevágott dinnyeszeletekkel, paradicsomokkal és egyéb izgiségekkel díszített gyöngyeibe. Beismerem, elég infantilis vagyok. Rajongok a hétköznapokat vasárnapiba öltöztető tárgyakért.
Aztán a The One magazinban olvastam Gianina Corondan kedvenc emléktárgyairól, és köztük volt Lola narancssárga gyöngysora is. Ennyi elég is volt, hogy hangosan felkiáltsak, Lesz Lola!, amikor megláttam a hírt.
A többiek üres tekintettel bámultak rám, de én azért csak kitartóan számoltam a napokat a megnyitóig. Annyit érdemes még Loláról tudni, hogy egy Portugáliában élő román nő. Eddig csak a blogján, a Lola Dream Factory-n „állította” ki az agyagból készült ékszereit, amiket maga formáz, éget és színez. Néha jókedvében hajnalonta szétszórja színes gyöngyeit a portugál város utcáin, ahol él. Az emberek megszokták, és már kérdezgetik tőle, mikor lesz újra gyöngyeső. Eredetileg turisztikai marketinggel foglalkozott, tavaly Máramarosban agyagozott először, és megtetszett neki. Azóta siríti a gyöngyszemeket.
Mi is kaptunk az ajtóban egy-egy kulcstartót, amit medálként használok. Sajnos a nagy sürgés-forgásban senki nem tudta megmondani, hogy mennyiért vesztegetnek egy pár fülbevalót. Gianina Corondan, – a bohóc csaj a TVR1 Abracadabrájából – volt az est keresztanyja, ugyanis ő szervezte be Lolát az Idelierbe.
A The Idelier Concept Store, ahol a kiállítás volt, egy másik téma. Néhány hónapja láttuk először, de elképzelni sem tudtuk mi lehet benne. Mármint azt a szót, hogy store ismertük, csakhogy a Lascar Catargiu utca sarkán levő üzlet ajtajára románul Atelier-ként van lefordítva. Vagy-vagy alapon nem mentünk be.
Se nem bolt, se nem kávézó, se nem bár, hanem a három egyben. Silvia Serban dizájner a tulajdonosa, és ő maga keveri a koktélokat is. Nemrég végzett el egy tanfolyamot. Fiatal román dizájnerek műveitől kezdve Vivienne Westwood cipőkig és különféle belsődekorig mindent megnézegethetsz, és meg is vehetsz, ami szem-szájnak és egy migrénes nőnek ingere. Optimális hely egy barátnők közti kiruccanáshoz, de szerintem rendhagyó üzleti találkának is kiváló. Az árak a csóró migrénes számára borsosak picit, de a látvány és az élmény minimum egyszer megéri. A kávé 8 lej, a Serban dizájnolta koktél pedig 20. Nyamm.
Belopóztunk a Fashion Rooms-ba
December 3, 2008
Trendőr, Dácia Fashion | Szólj hozzá!
Elfelejtettem meghívatni magunk a Fashion Rooms nevű helyre, eseményre, amely helyre egy esemény volt. Számunkra legalábbis, mert mi, miután nem rezerváltam jó előre, kénytelenek voltunk belopózni. A Romana tértől nem messze levő Mendeleev utcában van az egyik legjobb bukaresti bár, ahol eddig jártam. A The Rooms nevet viseli, egy éjszakára viszont Fashion Rooms-á vedlett át.
És volt amibe átvedlenie, ugyanis román divattervezők állították ki a kollekcióikat, lehetett inni meg ilyenek, befüstölni a méregdrága ruhakölteményeket, és dumálni. Mi azonban csak meghúztuk magunkat, miután feltűnésmentesen beloptuk a slampunk.
A foteleken, asztalokon és ajtók mellett cipők, esernyőtartós, de legalábbis ahhoz hasonló ruhaköltemények vártak, egyszerű bolti rúdra felaggatott ruhák, de költemények is.
Az első szint, ahol még futotta a sötétben kimerült elemekből, nem is volt olyan izgalmas. Irina Marinescu kollekciójától még csak enyhe sóhajtások sem eredeztek a mellkasomból.
Amatőr fessöniszta szemmel nézve egyszerűen unalmas: se szín, se szabásvonalak, se merészség, semmi. De lehet, tévedek, és a legközelebbi Elle az ő fércmunkáival (hehe – kicsit durva vagyok ma) lesz tele. Pedig eléggé felkapott divattervező, de a mamagamma kollekció nem jön be.
Aztán a Sepala cipőibe botlottunk bele. Kedvencem egy teljesen átlátszó gumicsizma. Semmi kedvem férjhez menni, de ha egyszer megtenném, Carmen Secareanu paplanruháját társítanám ezzel a csizmallóval (ha már cipellő is van). Sosem lehet tudni, bármikor eleredhet az eső…
Mihaela Glavan gumicsizma by Sepala. Az összes cipőt és kiegészítőt itt találod.
Lena Crevanu arisztokratikusra vette a figurát: a vadászat újkori istennője nyugodtan felveheti a kutyás ruhát, ami a kiállított kollekciójából nagyon tetszett. Az egyéb göncei kb. 1000 új lejbe kerülnek, ami szerintem nem túl sok, ha azt vesszük, hogy egyetlen eseményen sem futsz szembe ugyanazzal a ruhával, és még jól is nézel ki bennük. A piros-fekete csíkos, beépített esernyőtartóra emlékeztető estélyi sem rossz, de az igazi az lenne, ha tényleg alkalmas lenne a kampós esernyők, napernyők hordozására.
“Esernyőtartós” estélyi Lena Criveanu-tól a félhomályban
A kézben hordandó kiegészítőket következetesen elveszítem. Hollandiában egy nap két ernyőt hagytam el. Az egyik a vendéglátónké volt, a másikat az elveszített helyébe vettem. Egy óra múlva már a másik is magányosan száguldott tovább azzal a villamossal, amiről épp leszálltam.
Az emeletre is fellopóztunk, ahol az evintage.ro online vintage bolt mutatta be a termékeit, a másik szobában pedig Carmen Secareanu egyszerű szabásvonalú, de rafinált ikeás paplanszerű kabátait csodáltuk meg. A fehér kabátokat sose szerettem, de egy ilyenbe, nem kéne kétszer mondani, hogy belebújjak. Kissé drágák, olyan 3000 lejbe kerülnek, de ez semmi a Victoria 46 nevű butik áraihoz képest.
Pál Edit Éva
fotók: Soós Róbert, Pál Edit Éva
Megnyüvesedett a kortárs bizsu!
November 23, 2008
leleplező, Trendőr | Szólj hozzá!
Kortárs bizsukiállítást szerveztek. Az egyetlen ilyen jellegű rendezvény az országban, és az Extins nevet viseli. Amikor először hallottam az eseményről, nagyot dobbant a szívem, aztán amikor megérkeztünk, annál nagyobbat csalódtam. Nem azért, mert nem kedvelem, ha az ékszereket kiszakítják hétköznapi kontextusukból, és művészeti alkotásként fogják fel, ill. mutatják fel őket. Sőt! Elvégre nem állíthatod meg a járókelőket az utcán, hogy megcsodáld a kiegészítőiket.
Hanem mert utálok kiállításmegnyitókra járni. Főleg télen: sosincs ahová letenni a kabátot, táskát, cipelned kell az egész napi motyódat magaddal. És közben úgy tenni, mintha nem vennéd észre, hogy körülötted olyan népek mosolyognak az összes gyöngyfogukkal, akiket épp akkor húztak ki a skatulyából. Te meg magadat a pácból.
Ilyenkor mindig büdös izzadtságszagúan és ideges-fáradtan megyek haza. Fényképezni sajnos, csak ilyen alkalmakkal lehet a legtöbb kiállításon, úh. muszáj menni. Ráadásul összegyűl egy halom jópofizó ember, akik csókolgatják szegény kiállítót, nem lehet normálisan megnézni semmit, és mindenki okosabb akar lenni, mint a többiek.
A Romana térhez közeli Carturesti-ben jártunk, az alagsorban állították ki az ékszereket, amelyeket amint levegőt lehetett kapni, picit közelebbről is meg tudtunk nézni, és akkor már volt egy kis szüszpansz, egy kis nahát-csodálkozás.
Persze, ha a legelső látható helyre elsőre abszolút átlagosnak tűnő bizsukat tesznek ki, nem fogok cigánykereket hányni örömömben, hogy ezért rohantam idáig két metróval és egy villamossal.
De aztán elsőként az origamizott fülbevalók látványától esett le az állam. Mert ugye sok minden eszembe jut, de az éppenséggel sosem, hogy azokat a papírhajtogatott mütyüröket, amiket a suliban halomszám gyártottunk, a fülembe is tehetném.
Aztán volt a lány, akinek hatalmas kalapja beárnyékolta maszkírozott arcát, és az ékszerei is szemrevalóak voltak, csak sajnos a fekete és sötétszürke a sötétben nem annyira látványos.
Hangulatfokozónak viszont megtette. Türelmesen állt, majd ült hatalmas, gyöngysorokkal díszített táskáját tartotta a kezében és fokozta a hangulatot. Egy másik lány, aki vörösrézből és valami zöldes árnyalatú kőből enyhén a Trójára emlékeztető bizsut viselt, legalább fényben állt. Néha megfordult, hogy a hátán is megcsodálhassuk a díszeit.
Szabo Carla fára akasztott ékszerkék közt egy kis törpilla vezérelt. Ő tapogatta végig a szintén fa alakú bizsukat, édesanyja türelmesen válaszolt minden kérdésére.
A mikroszkopikus gyűrűkről és láncokról, amelyek Andrei Vlad munkái, még nem is meséltem. Nem lehetett könnyű elkészíteni őket, az ötlet jó, de csak azoknak hasznos, akik nem szeretik, ha az utcán a jegygyűrűjükről vagy a nyakékükről ismerik föl őket. Egyébként meg minek olyan ékszer, ami nem látszik? Ugyanez a dizájner készített szintén ókori ékszerekre emlékeztető lenyomatokat, aztán végig dumált egy mély dekoltázzsal és színes virágmintás nyakékkel büszkélkedő nővel.
Búra alatt csücsültek különféle korok és társadalmi státusok emlékei, egy-egy Angi Apostol által ékszerbe ültetett apró élet, egy-egy szeletke a történelemből.
Mihaela Zvinca négyzet alakú városa keleties letisztult formáival ragadott meg. Az igazság viszont az, hogy lilám sincs (pedig divat), mitől lettek ezek a szögletes gipszkartonra ragasztgatott festett fémalakzatok bizsunak titulálva. Legfennebb a lakás bizsui lehetnének, azt meg lakberendezésnek, belső építészetnek és hasonlóknak hívják. Na jó, utána néztem, és kiderült, a geometrikus témájú kollekciójának alapmotívumait ragasztgatta fel a gipszkartonra.
A tetőpontot viszont nem a bíboros, sem a pop-art ékszergyűjtemény, sem a négyzet alakú város jelentette, hanem a szépen megterített asztal. Távolról a legszebb, közelről a legcsúnyább kollekció. A dizájner David Sandu konceptje, mint saját bevallása szerint elmondta, leszögezte és közölte lapunkkal, az volt, hogy vannak annyira csúnya dolgok a világon, hogy egyszerűen nem tudod levenni róluk a szemed.
Szerencsére mi le tudtuk, mert nem biztos, hogy anélkül hazataláltunk volna.
Az ünnepi asztalon színes gyöngyök tömkelege hevert a tányérokban meg a pezsgőspoharakban. Első látásra. A másodikra viszont a tegnapi zakuszkás kenyér a torkomban kezdett kopogtatni. A gyöngyök ugyanis mozgás hatását keltették. A nyüzsgést pedig mi más okozhatta volna, mint narancs és természetes színű nyüvek?
A szép és a szörnyeteg gasztronómiája. Terítette David Sandu.
FotóK: Szabó Tünde (a jobbak), Pál Edit Éva (a jók:D)
Videó: Szabó Tünde
Szöveg: P. E. É.
Csipkés bugyogóban járunk a Victoria’s Secret szerint
November 17, 2008
Trendőr | Szólj hozzá!
Hurrá, végre vége az aligtangák divatjának, nem nő fókaháj a ruhákból hóban-fagyban is kitetsző derekunkra. A Victoria’s Secret szerint ugyanis a kis pocival büszkélkedők is lehetnek szexik idéntől. Nagyanyáink, sőt dédanyáink köldökfedő csipkés bugyigói ismét hódítanak.
A hétvégén a Miami Beach-en tartott nagyszabású fehérneműbemutatóján 35 topmodell feszített drágakövekkel ékes csipkés bugyikban, melltartókban és egyéb alsónemű-ínyencségekben. Nemcsak, hogy köldökig vagy azon felül is érnek a bugyik, hanem a bordó, lila, ciklámen és fekete telt árnyalataiban játszanak. Az ünnepi kollekció visszafogottan (mármint nem mutat túl sokat) szexi és nagyon csillog. A drágakövektől, persze.
A tinidivat most sem a csipkékről szól. A vagány lányok fekete bőrnyakkendővel hordják élénk színű bugyikáikat a Victoria’s Secret PINK vonalából. Ezek nem érnek a köldökig, pink és smaragzöld kockásak, piros-fehér pöttyösek vagy aprómintásak, illetve férfibugyiutánzatok, többön amerikai focicsapatok logójával.
A Fointenbleau Hotel újrabeüzemeltetésének alkalmából rendezett show-n 35 topmodell mutatott be 68 fehérneműt. Köztük a szó szerint legpazarabb a brazil Adriana Lima által viselt Black Diamond Fantasy Miracle elnevezésű, 5 milliárd dollárt érő melltartó volt, amelyet fehér és fekete gyémántokkal díszítettek.
Bugyilátogató: a képek kinagyulásához kattints rájuk!
A gazdasági világválság tehát nemhogy visszafogná az extravagánsabbnál extravagánsabb megnyilvánulásokat, hanem az általa okozott pánikban a csillogás, a glamour jön újra divatba.
A Victoria’s Secret a szexiről szól, és ebben a szezonban a csillogás a szexi” – nyilatkozta a vállalat CEO-ja, Sharen Turney az AP hírügynökségnek.
Pál Edit Éva
A férfi, aki kihúzta a kakiból a Guccit
October 29, 2008
leleplező | Szólj hozzá!
A napokban olvastam egy igen provokatív cikket a Sunday Times-ban a férfiról, aki kihúzta a kakiból a Guccit a ‘90-es években, és újra divatossá tette a szexit a női ruházatban. A portréinterjúban Tom Ford egészen emberinek tűnt, attól eltekintve, hogy még mindig tagadja, hogy megalomániás lenne.
A legnagyobb meglepetés azonban, amitől a Times riportere is félrenyelte az Eviant, akkor ért, mikor a playboy divatguru kijelentette, hogy megváltozott: most már nem szeret annyit partizni, mint ifjú korában (mikor Andy Warhollal kéz a kézben sétált be a Studio 54-ba), inkább csak otthon ül, és reality show-kat néz a tévében.
“Az évek során megtanultam, hogy minden, amit eddig csináltam, csak egy nagy rakás szar. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy nincsen meg a helye ezeknek is a világban. Pénzorientált társadalomban élünk, így miért ne ajándékoznánk meg magunkat valami széppel. De végeredményben ezek nem is olyan fontosak. Valójában sokkal boldogabb voltam diákkorromban, mikor egy kétszobás lakásban éltem New Yorkban - sokkal szebb idők voltak azok” - szerénykedik Ford maga.
Realitásfüggő lelkületem lázong az álszerénysége miatt - még hogy csak két szobás -, azonban tekintettel a dizájner tetemes vagyonára, valóban őszintének könyveltem el a fenti vallomást.
Amíg meg nem láttam ezeket…
Az eredeti vidra bőrből készült csizmákkal nem csak az a baj, hogy állatokat kellett leölni elkészítésükért. Egyszerűen rondák, otrombák, és nem tudok olyan épeszű férfit elképzelni, aki felhúzná. Esetleg egy helyes kis eszkimó lábán elmenne, de nem hinném, hogy fókazsírból össze lehetne kaparni az öt-kilencezer dollárt, amibe kerülnek.
A termék leírásában olvashatjuk, hogy dúsgazdag divatbuziknak szánták, hogy majd ezekben melengessék becses lábujjaikat Aspen vagy Gstaad síparadicsomaiban. A förtelmes szőrmókokat három színben lehet kapni, bónuszként pedig egy szőrme sapkát csatolnak a limitált széria mellé.
Nem elhanyagolandó az a tény sem, hogy a szőrmerusnyaságok gyártásához jó néhány vidrát kellett feláldozni. A PETA haragja nem marad el soká. Hát nem tanultál a tapasztalatból, Tom: ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, és ne használj valódi bundát a divat kedvéért.
Kovács Eszter
Seggek, csöcsök, festékek a békéért
October 14, 2008
leleplező | 1 hozzászólás
Elég perveltált ötletnek tartom, hogy valaki pont fegyvertöltényekkel reklámozza a világbékét, de Rafi Anteby ékszer-tervező agyában ez nem kelt ellentmondást. Los angelesi divathételőzetes Éva-kosztümös modellekkel, festett tollakkal, koponyákkal és békejelekkel. A már sokat és sokfélét látott hollywoodi közönséget sokkolta Rafi Anteby legújabb, Bullets4Peace (Töltények a békéért) című ékszerbemutatójával vasárnap. Az ékszertervező valódi fegyvertöltényekből készült kollekcióját mutatta be festett testű modelljein, hiszen saját bevallása szerint a női test a legjobb reklámfelület.
De ha a meztelen reklámfelületek nem is jönnek be, Anteby azokra a hírességekre számíthat, akiknek majd ékszert készít, csakis azért, hogy szebb legyen a világ.
A Who is next, What is next névre keresztelt show bevételének egy részét különböző alapítványoknak és jótékonysági szervezeteknek ajánlja majd fel Anteby. A kissé morbid alapanyagból készült művek a már kliséssé vált világbékét jelképezik: arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy milyen ronda világban élünk, és hogy össze kell fognunk, ahhoz, hogy jobbá tegyük.
„Ilyen csajokkal én is összefognék” – mondja Tibor. Hát, igen. Az egetrengetőnek szánt üzenet egy picit elveszett a csupasz cicik kavalkádjában. A békejel és virágos motívum mellett felvonult egy kutyát ölelgető oroszlány, valamint a 007-es Goldfingerre emlékeztető aranyba borított modell is.
A tervek szerint Anteby majd pólókon is fogja hirdetni az igét, Vivienne Westwood precedensét követve. Westwood egy évvel ezelőtt tájékoztatta az egész világot arról, hogy mennyire nem bírja az angol miniszterelnök, Gordon Brown stílusát. Ugyancsak a sok igazságtalanságon feldühödve döntött úgy Joe Corre, az Agent Provocateur vezérigazgatója, hogy egyik bugyijával hívja fel a figyelmet a guantánamói foglyok helyzetére.
————
Kovács Eszter
Képzelt riport
July 19, 2008
Dácia Fashion | Szólj hozzá!
… egy vérbeli fashionisztával a Félsziget előtt
Mottó: „Camilla knows everything. Everything.”
Camilla Morton napjaink legnevesebb lifestyle-szakértője. A How to Walk in High Heels: The Girl’s Guide to Everything (2005) és az A Year in High Heels (2007) című kötetek szerzője, az elsőhöz maga a hasonlíthatatlan John Galliano írt előszót. Migrén vele beszélgetett a Félsziget előtt.
Migrén: Camilla, már többször adtál trendkövetésben hasznos tanácsot a tűsarkon született hölgyeknek. Most azt kérdeznénk tőled - így a szabadtéri fesztiváldúlás idején -, hogy mi a véleményed erről a műfajról?
Camilla Morton: A hat éjszaka a földön, öltözködés hátizsákból, tíz percesre zsugorodott sminkidő, hidegzuhany-fesztiválokra gondolsz? Ez igazán nem az én műfajom. Mégiscsak, mi lenne velem egy ilyen helyen? Nem mondom, szenvedtem végig én is nyakig sarat öt évvel ezelőtt fesztivál-helyzetben, s egyedül a társasági humor mentette meg a hetemet. Éjszakánként messengereztünk a sátorfalon keresztül, reggel offline message-ek érkeztek, de a józanító tudat, hogy megint a hernyótalpúban lehetek egész nap, szörnyű volt. Kösz, nem kérek belőle.
M: De mégis. A Glastonbury-ben készült képeket biztosan te is láttad. Azért nincsenek némi sajátos sárm híján.
CM: Ja, ok. Ha Kate Mossra gondolsz, akinek a sáros csizmával viselt aranybugyogója még a műanyapoharas piát is divatba hozta, akkor megadtam magam. Ami a legutóbbit illeti, néztem is a style.com-on, hogy a gumicsizmából és a bokás Converse-ből must have lett (a sár mindig is az volt), s igencsak terjed a mix&match. Ha meg nem sértelek, én ennél jóval szolidabb divatban hiszek. De hát mit lehet tenni ebben a helyzetben? Az ember (?) tesz két kört valamelyik vintage-shopban és néhány dollárból összeállít két-három stylish szerkóra valót. Nézd meg pl. Kelly Osbourne fesztivál-képeit, kezd alakulni ebben a Luella coatban.
M: Na, ha már a stylish szerkónál tartunk. Mi kell hozzá mindenáron egy ilyen csupasár hétre?
CM: Hát ezen a nyáron a rövidnaci mindenképpen. Minél forróbb és minél rövidebb. Egy franciásabb szabású fürdőruhaalsót is bevállalnék naci helyett. Gumicsizma természetesen, csak ne virágos, gombás vagy őszi faleveles legyen. Hanem valami klasszikus fekete, max. párducmintás, de csak ha a többi cucc árnyalatai illenek hozzá. És én mindenképpen elkerülném azt, hogy két pántos toppot meg egy kis strandruhát dobáljak be a hátizsákba a sminkszett mellé. Minimum egy kiskabát. Esőkabát… ilyesmi. És rengeteg ékszer. Sok helyet nem foglal (bár, a mennyiségtől függ) és azzal aztán mindent fel lehet dobni. Aki meg hippisre venné, ne feledje otthon az arabos hatású kendőt. Fejre, derékra. Napszemüveg, ezzel kapcsolatban most megkíméllek a tanácsaimtól. Bármilyen jobb helyen találsz tájékoztatót az aktuális trendről. És valami matrózeffektust is jó lenne bekalkulálni.
M: Egyébként a marosvásárhelyi Félsziget apropóján kérdeztünk. Ezek szerint Rád nem számíthatunk? Egyáltalán, tudod, mi az?
CM: Méghogy én? Hát persze. Az a hely, ami olyan, mint a másik, I don’t remember-nevű fővárosban levő Sziget Fesztivál. Ja, és hát hogyne lennék ott. Szóval bevetted… Az, hogy utálom, nem jelenti azt, hogy kihagyom. Elvégre ez is divat. Nem? Persze, ott leszek. Éppen sárvédőt próbálok a legújabb magassarkúmra fabrikálni.
M: Miről lehet majd téged megismerni? Betartod a saját tanácsaid?
CM: Az majd elválik. A déditől örökölt hócipőt mindenesetre odakészítem.